SZALMÁNÉ SIMON ÉVA – Kosárfonó

Szalmáné Simon Éva vagyok. Néhány éve jött egy ötlet, egy vágy, hogy megtanuljak kosarat fonni.
Faragó Kriszta kosárfonótól vettem meg az általa készített egységcsomagokat, és a leírás alapján elkészítettem az első peddig-nád kosárkáimat.
2012-ben megnyílt az ALKOTÓHÁZunk, a GyeviArt Kulturális Egyesület tagja vagyok. Számtalan foglalkozást tartottunk már, a gyerekek körében nagyon népszerű a kosárfonás, sőt felnőttek is szívesen bekapcsolódnak, és nagy örömmel készítik a nádból font kiskosarat.
Bereczné Lázár Nóra – aki Népi Iparművész, a népművészet ifjú mestere – segítségével – AMKA – KÉZMŰVES REMEK—Eger, Gárdonyi Géza – pályázatokra is jelentkeztünk , és nagy örömünkre kiállították a munkáinkat.
Egyre jobban érdekelt a fűzvessző megmunkálása.
Algyőn Szabó János bácsi mutatta meg először hogyan kell vesszőkosarat készíteni.

Az 2015. tavaszán két helyen is tanultam a zöldvesszőfonást, a tiszaalpári Bársony István bácsi Ópusztaszeren tanított bennünket, a másik a Hagyományok Házában Fecske Pál és Morvai László türelmes magyarázata, tanítása alapján készítettem el néhány vesszőkosarat. Itt már főzött fűzvesszőből is dolgoztunk.
A Hagyományok Házában Bárány Mara szakkörén már egy gyékény lábtörlőt is készítettem.
Gyűjtöm a régi eszközöket, képeket. Algyőn nagyon sok ember kenyérkereső munkája volt a kosárfonás, háziipari szövetkezet is működött. Ma már senki nem műveli itt ezt a szép, de nagyon nehéz szakmát.
Ezért is a nagy érdeklődésem? Talán.
A jövőben szeretném megtanulni a gyékény és csuhé megmunkálását is. Van egy pici könyvem, a címe : A TÁPAI GYÉKÉNYMUNKA. Most ebből tanulom, hogyan kell aratni, szárítani a gyékényt. Csuhé tárgyak készítéséhez pedig algyői tanítókat találtam, majd tőlük lesem el a fortélyokat. Megtaláltam a padláson nagymamám utolsó csuhé munkáját, műhelyemben lesz a helye.
Annak akit érdekel, szívesen megmutatom, amit eddig tanultam. Tanítani és tanulni egy időben csodálatos!